Újra és ismét

Öhm.

Nem találok ki kifogást, nem könyörgök a bocsánatokért, csak annyit mondok: itt a friss, aki szeretne olvasni, nyugodtan olvassa, remélem szeretettel, és nem "miértilyensoká"- komikkal fogadja majd. Sajnos nem volt egyszerű időszak ez nekünk, plusz GOOFF LEÉRETTSÉGIZETT, GRATULA NEKI!!!! :D

Here you are!

A jegyzeteimet olvasgattam, miközben az előtérből ordított a futam spanyol közvetítése, és néha a vendégek kiabálásai is behallatszódtak, a motorhangokról nem is beszélve. Kellemesen éreztem magam a légkondícionált irodában, ahogy fel-le sétálgattam. Nyugodt voltam, Sebastian vezetett, és végre beértem magamat a munka terén. Lelkileg is kezdtem helyrejönni ismét, bár néha még kaptam pár levelet Bencétől, de már kezdett lecsengeni a lelkemben a látogatása okozta zűrzavar.

A lenge egyberészes nyári ruhám kecsesen követte minden mozdulatom, ahogy mint egy oroszlán mászkáltam a pántokból álló magassarkúmban az összerakott paneltalajon.

Épp mikor az ablaknál jártam, kintről hatalmas hangorkán szűrődött be. Először azt hittem, hogy kintről jön, mert Alonso pont ott haladt el, hiszen a valenciai közönség minden egyes alkalommal megőrült a spanyoltól. Nem is vettem tudomást róla, csak akkor, mikor valaki

szinte beesett az irodámba ajtóstul.

- Seb kiesett! - tájékoztatott Britta. Letettem a kezemben lévő mappát és ránéztem.

- Mi történt? - sóhajtottam fel. Ez nem Sebastian éve, így az enyém se. Nem kedves a lelkemnek, hogy minden futam után órákig a pilóta szobájában üljek, és ne hagyjam szétesni a bajnokunkat. Bár ez a munkám.

- Megállt a kocsi - indult el kifelé. - Meg kell akadályoznunk, hogy nyilvánosság előtt robbanjon a dühe.

- Menjünk - indultam el Brittával kifelé a pálya felé. Christian tájékoztatta rádión Brittát Sebastian hollétéről, így tudtuk, hogy 2 percünk van a bajnok érkezéséig.

- Mindenképpen érd el nála, hogy még a futam alatt megjelenjen a paddockban.

- Rendben - bólintottam. Nem fogok egy sajtóssal vitatkozni, hogy inkább rázárnám a hotelszoba ajtaját, pár napra.

Mikor a feldúlt Sebastian odaért hozzánk, Britta egyből közölte vele, hogy bárki kérdezi, ne mondjon semmit.

Közrefogtuk és úgy kísértük be a home-ba, de csak én mentem be vele a szobába.

- Vezettem! - dühöngött. - Megint kezdődik? - értetlenül nézhettem rá, mert elkeseredetten hozzátette. - A balszerencse szériám!

- Az idén Schumachert kísérti - mondtam komoly arccal. Egyből rám nézett, de aztán németül morogva lerángatta magáról az overáll felső részét. Azt hittem, hogy itt abbahagyja a vetkőzést, de annyira dühös volt, hogy teljesen leráncigálta magáról, és bevágta a sarokba. Dühösen megvált a tűzálló ruhájától is, és ugyanott kötött ki, mint az overáll.

Mondhatom, hogy a legnagyobb szerencsémre nem tudok németül, mert így nem érthettem miket morog, néha pedig miket ordibál. Abban biztos voltam, hogy nem dicséri éppen a kocsit és a csapatot.

Lenéztem a földre, mikor felfogtam, hogy egy szál boxerben és zokniban áll a szobában egy Sebastian Vettel. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem volt elég régen az a hajókázás Kimivel, Sebastiannal és még pár baráttal ahhoz, hogy ez a látvány ne emelje fel a pulzusom.

Csak akkor vett tudomást rólam Seb, mikor megindult volna dühöngve kifelé, de az útjában álltam.

- Menjünk - morogta oda nekem, majd lépett még egyet felém, de megtorpant. Valószínűleg akkor esett le neki, hogy előttem öltözött át, és most is elég közel van hozzám.

- Khm, először is nyugodj meg - néztem bele a kék szemekbe.

- Nyugodt vagyok - morogta.

- Sebastian, nem vagy nyugodt - fontam össze a karom a mellkasom előtt. - Mi történt?

- Elfogyott az erő a kocsiból, majd megállt - sóhajtott fel. Ledobta magát a kanapéra, és felnézett rám.

- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle. Eddig dühöngött, most pedig üldögél.

- Ez hosszú lesz, legalábbis téged ismerve - vonta meg a vállát.

- Már mehetsz is - álltam félre az ajtóból. Értetlenül nézett rám. - Ha piszkálsz, és belátod, hogy nincs esélyed szabadulni, akkor már eléggé nyugodt vagy a nyilvános megjelenéshez.

Felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit, csak odajött mellém, és előzékenyen előre engedett.

Kimentem vele egészen a boxig, és én is végig hallgattam Britta utasításait, hogy mit mondjon a sajtónak, ha kérdezik. A pitwall- hoz viszont már nem mentem oda. Teljesen megnyugodott már, főleg mikor meglátta a szerelőit.

Nyugtalanul figyeltem minden lépését, mert a düh kiülni látszott az arcára, ahogy jött visszafelé, de mellém érve már ott volt az apró mosoly a szája szegletében, így annyiban hagytam.

**

Valenciába hihetetlenül meleg volt, és ez kikészített teljesen, így csak csütörtökön voltam ott, és mentem is vissza Angliába, hogy megírjam az elmúlt futamokról az összevont értékelésemet.

Silverstonsban viszont már az eső volt ami megkeserítette az életem, de próbáltam figyelmen kívül hagyni, hogy egybefüggő vízfüggöny kendőzi el az ablakomon való kilátást.

A levegő párás volt, és hiába élek már egy ideje Angliában, morcosan vettem tudomásul az esőfüggönyt.

- Neked semmilyen időjárás nem ideális? - ült le az íróasztalom másik oldalára Sebastian.

- Vannak ideális időjárási formák számomra, de ezek már a szélsőségek, és azokat nem szeretem - morogtam.

- Na majd Németországban! - vágta rá vidáman. - Az majd tetszeni fog!

- Remélem - sóhajtottam fel.

A szokásos dolgokat tisztáztuk Sebastiannal, és már hagytam is, hogy tovább álljon. Nem feszegettem nagyon a dolgait már egy ideje, csak arra figyeltem, hogy szinten tartsam, azaz ne boruljon ki, és ne legyen gondja a pályán.

Bence látogatása óta még mindig nem szedtem össze magam igazán, bár mintha csak felnyitotta volna a szemem azzal kapcsolatban, mennyire nem is illik hozzám. Birtokolni akar, és cseppet sem izgatják azok a dolgok, amik engem érdekelnek.

Előszedtem a telefonom és gyorsan lepötyögtem egy SMS-t.

" Szokott hely, 10 perc múlva. Szükségem van a mentalitásodra! "

Lassan sétálva indultam el a büfé felé, ahol Réka majd valószínűleg úgy fog megjelenni, mint valami üldözött vad, mert rohanva hagy ott minden. Még mindig nem szokott hozzá, hogy saját magam is szinten tartom és különösebb gond nélkül ellézengek.

Leültem és megrendeltem két cappucinót.

Az óráról pillantottam fel a kicsit csapzott Rékára, ahogy ledobta magát velem szembe. Egyből elkapta a kezem, amivel az asztalon lévő szalvétát gyűrögettem unalmamban.

- 8 és fél perc. Lassan megdöntöd a 6 perces rekordod - mosolyogtam rá.

- Nincs is bajod? - dőlt hátra a székébe.

- Dehogynem, nincs senki, aki eljönne velem Kimi bulijába, és vigyázzon rám, hogy ne vetkőzzek megint le, és csináljak magamból totál hülyét - próbálkoztam az édesen nézéssel.

- A te neved szerepel a gonosz és manipulatív szavak mellett a szótárban. Otthon majd beírlak a könyörgés mellé is - csóválta a fejét.

- Réka, esküszöm, hogy a legelső Madrid meccsre szerzek jegyeket, ahova csak szeretnéd, és még a kapcsolataimmal is beszélek, hátha beállhatunk az öltözőajtóval szembe, hogy minden nyitáskor gusztán és nőiesen csoroghasson a nyálunk - vetettem fel a dolgot.

- Üsse kő, benne vagyok! - vigyorodott el.

- És hát magyarba is el kéne jönnie velem valakinek, mert az egyik ottani barátnőmnek esküvője lesz. Esküszöm, hogy Bencének csak köszönni fogok, de kellenél oda! - annyira nagy szemekkel néztem, hogy teljesen belefájdult a fejem.

- Szó sem lehet róla, hogy akár csak rápillants! Az meg kizárt, hogy ő rád nézzen úgy, hogy ne szurkáljam ki a szemeit! - vágta rá.

- Szóval jössz? - lelkesültem be.

- Megyek, de sokba fog ez így neked kerülni - sóhajtott. - Mikor megyünk?

- Mondjuk jövőhétvégén? - mosolyogtam nagyon aranyosan.

- Időben szólsz - morgott. - És Kimi bulija mikor lesz?

- Magyar Nagydíj után - kortyoltam bele a kiszervírozott cappucinómba.

- Megbolondulok tőled - sóhajtott fel, és két korttyal ki is itta a csészét.

- Akkor megyek és befejezek minden papír munkát, hogy tudjak menni. Rob " Szexi" Smedley-vel is beszélnem kell ma még - sóhajtott. Felnevettem, ennyire rajongani is csak Réka tud egy munkatársa után.

- Elég jól nézek ki? - kelt fel a székről és lesimogatta a ruháját.

- Nem elég jól, hanem nagyon jól - mosolyogtam rá. Tétovázva bólintott. Aztán magabiztos léptekkel hagyott már ott.

Mosolyogva ittam meg a maradékot a csészémből, és közben az járt a fejembe, hogy a nagy magabiztosságában, nehogy összeakadjanak a lábai, mert belül tuti reszket, mint mindig, mikor Rob a közelébe kerül.

**

Az esküvő napja gyorsan eljött, és a kocsiban sokadszorra is ellenőriztem a rúzsom, és a sminkem. Kiszálltam a kocsiból és eligazgattam a ruhámat magamon. Pánt nélküli, földet söprő ruha volt, a hátamon fűző fogta össze, és egészen le a derekamig fehér gyöngyök borították, az amúgy sötétebb zöld ruhámat. Két kikötés volt a meghívón: estélyiben menjünk és valami zöld legyen rajtunk.

A szalag magassarkúmnak nem annyira tetszett a kavicsos parkoló, már úgy sem, hogy a kocsi mellett álltam. Előszedtem hátulról egy övet, ami vastag volt és szintén fehér és ahogy összekapcsoltam magamon , biztos lehettem benne, hogy rajtam tartja a ruhámat, mert annyira szoros volt, hogy a megszokottnál sokkal kevesebb levegő jutott a tüdőmbe.

Rékán egy egyszerűbb, halványzöld ruha volt, az én ruhám színéhez passzoló laza övvel a derekán.

Ahogy beléptünk a templomba, elkapott valami fura érzés. Ateista voltam. Én a tudományban hittem, mégis üldögélhetek egy templomban jó pár percet. Leültem a menyasszony oldalára, és csak később vettem észre, hogy Bence csak tőlem pár emberre ül. Réka egyből nagyon dühös arccal nézett rám.

- Annyira szép ez a zöld színkavalkád - szólalt meg a mellettem ülő srác. Furán néztem rá, de nem nekem mondta. Ilyet se hallottam még pasi szájából. - Remek emberhez megy férjhez Petra, igazi fradista - ahogy a focicsapat nevét kimondta, tudtam, hogy ő maga legalább annyira szeretheti a Fradit, mint Réka Robot.

- Annyival szebb lenne egy kis Red Bull kék - mondtam Rékának hangosabban, hogy tuti meghallja.

Mikor a másik oldalamról lenéző horkantást hallottam, Réka felsóhajtott és mosolyogva csóválta meg a fejét.

- Hát már elnézést, de akkor már szép pirosat kéne mindenhova - húzta ki magát. Ahogy teljesen felé fordultam, rá kellett jönnöm, hogy Bence egyik nagy haverja került mellém.

- Ferrari mindenekfelett! - tette hozzá Réka is. De ahogy ránéztem , megvonta a vállát, és elkezdte nagyon érdekelni a dekoráció.

- Már megbocsáss, de nem örülnék, ha szidni mernéd a Red Bullt - jegyeztem meg.

- Nem szidtam - vigyorgott bele az arcomba. - Bár könnyű lenne fogást találni rajtuk.

- Szerintem meg fogd be - intettem le.

- Nem valami elmés hozzászólás - piszkált.

- Az elmúlt pár évben nem sok jó futamot tehet le az asztalra a Ferrari - jegyeztem meg.

- És hol volt a Red Bull egy 10-15 éve? - kérdezte, de egyből válaszolt is rá – Ja, sehol, bocsánat.

- Lehet, hogy a múlt a Ferrarié, de a jövő a Red Bullé - húztam ki magam .

- Nagyon vicces csaj vagy te - paskolta meg a térdem, és elfordult a másik irányba beszélgetni.

Nem bírtam mit mondani. Réka arcán látható volt, hogy visszafolytja a nevetést.

- Hát nagyon rondán kikaptál, Darling - nevette el magát. Láttam a szemem sarkában, hogy a srác felém néz és elvigyorodik.

- Úgy döntöttem, hogy nem vitatkozom nálam hülyébbekkel - legyintettem. Próbáltam menteni a menthetőt. Ha most vitázni kezd velem, simán legyőzöm.

Erre a srác csak felnevetett.

- Micsoda mókamester ült ide mellénk - jegyezte meg.

Egyszerre kapott el a düh és a hiszti. Ha a Réka nem fogja meg a kezem, vagy behúzok egyet a gyereknek, vagy otthagyom az egész esküvőt.

Mindenesetre az arcát megjegyeztem magamnak.